Nagy elődeink

Nagy elődeink_dr. Eperjesi Imre

dr. Eperjesi Imre 

Oklevele megszerzése után 1952-55 között egyetemünk tangazdaságában, Szigetcsépen irányította a szőlő-borágazatot. Ezután intézményünk Borászati Tanszékén 41 éven át az egyetemi tanársegédtől az egyetemi tanár címig minden státuszt bejárt.

Eközben 1958-ban gazdasági tanári diplomát, 1957-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Két cikluson át 1979-85 között oktatási dékánhelyettesként működött, majd 1991-92 között, mint oktatási rektorhelyettes egyidejűleg tanszékvezetői feladatokat is ellátott. Két évtizeden át töltötte be az egyetemi sportkör (KEAC) elnöki tisztét.

Nyugdíjba vonulása évében, 1996-ban elnyerte a Professor Emeritus címet. Felkérésre haláláig részt vett az egyetemi oktatásban és a szakmai közéletben. Utóbbinak főbb területei:

  • A magyar Bor Akadémia Alapító és Örökös tagja, 2002-ben Életmű Díjasa
  • Az Entz Ferenc által alapított „Borászati Füzetek” c. folyóirat szerkesztőségi tagja, rovatvezetője
  • A Magyar Szőlő- és Borkultúra Nonprofit Kft. alapító tagja, kurátora

Szakirodalmi munkái (könyvek, könyvrészletek, tudományos közlemények, cikkek, tanulmányok) száma 200-on felüli. Legutóbbi műve a 2010-ben megjelent „Borászati technológia” c. egyetemi tankönyv.

Jelentősebb kitüntetései, elismerései időrendben:

  • OTSH Kiváló Társadalmi Munkáért 1980.
  • MÉTE ’Sigmond Elek Emlékérem 1995.
  • Pro Civitate Gyöngyös Város Díszpolgára – 2005.
  • Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt 2005.
  • VM Életfa Emlékplakett Ezüst Fokozat 2011. 
     

Nagy elődeink_dr. Eperjesi Imre kép

Utolsó frissítés: 2022 november 02.


 

Nagy elődeink_dr. Csepregi Pál

dr. Csepregi Pál

Diplomázását követően egyetemünk jogelődjénél kapott tanársegédi kinevezést, a Szőlőtermesztési Tanszékre, ahol csaknem haláláig dolgozott. Egyetemi doktori címét 1959-ben szerezte meg, "summa cum laude" minősítéssel, egyetemi tanári kinevezést pedig 1973-ban kapott. 1965-ben kapta meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, majd 1980-ban a tudományok doktora tudományos fokozatot; 1972-78 között az egyetem kertészeti karán oktatási dékánhelyettes volt.

Oktatói tevékenységének keretében hat évig vezette az egyetem tudományos diákkörét, oktatás-módszertani fejlesztéseiért többször részesült egyetemi kitüntetésben. A Szőlőtermesztés című tantárgy minden részterületét oktatta, több mint négy évtizeden keresztül. Több szakkönyvet, tankönyvet és könyvfejezetet írt, 1950 és 1992 között háromszáznál több szakirodalmi értékű munkát készített.
 

Nagy elődeink_dr. Csepregi Pál kép


 

Nagy elődeink_Zilai János

Zilai János

Felsőfokú tanulmányait 1947-ben kezdte meg egyetemünk jogelődjén, majd 1958-1960 között mezőgazdasági tanárképzőt végzett a fővárosban.

1951-től 1981-ig az Agrártudományi Egyetem Szőlőtermesztési Tanszékén oktatott. 1982-től 1989-ig, nyugdíjazásáig a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatója volt. 1966-ban kapta meg a mezőgazdasági tudományok kandidátusa fokozatot, 1987-ben pedig a mezőgazdasági tudományok doktorává nevezték ki.

Elsősorban a szőlőszaporítás biológiai tényezőivel, és a szőlőfajták termesztési értékének kutatásával foglalkozott.

A Magyar Tudományos Akadémia Kertészeti Bizottságának tagja, egy időben a szőlőtermesztési albizottság elnöke volt, emellett tagja volt a Szegedi Akadémiai Bizottságnak is.
 

Nagy elődeink_Zilai János kép


 

Nagy elődeink_Kozma Pál

dr. Kozma Pál

Végzés után szőlészeti és borászati segédfelügyelővé nevezték ki és a tarcali Kertész- és Szőlészképző Iskolába vezényelték szolgálattételre. 

1948. március 1-i hatállyal áthelyezték Kecskemét-Miklóstelepre, az ottani Szőlészeti és Borászati Szakiskolába, az előbbihez hasonló munkakörbe. 

1949 őszén az Agráregyetem rektorának kérésére helyezték át a miklóstelepi szakiskolából  korábbi alma máterébe, az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Karára, ahol december 1. dátummal tanársegédi kinevezést kapott a Szőlőtermesztési Tanszékre. 

1950-ben egyetemi adjunktussá léptették elő, majd 1954-ben sikerrel pályázta meg a docensi címet. 1959-ben, Katona Zsigmond nyugdíjazása nyomán, őt bízták meg a Tanszék vezetésével. 1960-ban nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárrá és ezt a pozíciót nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Tanszékvezetőként a személyi állomány feltöltésével, jó szervezéssel, hazai és nemzetközi kapcsolatok kialakításával „üzemszerűen” működő műhellyé fejlesztette a Tanszéket, amely a szőlészet fontos kutatóhelyévé, nemzetközileg is elismert iskolájává vált. Egyetemi oktatói munkássága során mintegy hatezer agrár- és kertészmérnök és több száz szakmérnök képzésében vett részt. Főképp a diszciplínába bevezető előadások megtartása hárult rá. Két tanítványa akadémiai doktori, öt kandidátusi fokozatot szerzett, vezetésével 56 egyetemi doktori disszertáció készült.  

Húsz évet töltött el az intézmény felső vezetésében. 1957-től igazgatóhelyettes, 1962-től általános és kutatási rektor-helyettes, 1965 és 1971 között rektor volt. 1977 és 1983 között ismét általános és kutatási rektor-helyettesi teendőket látott el. 

100 éve született Kozma Pál

Nagy elődeink_Kozma Pál kép


 

Nagy elődeink_dr. Bálo Borbála

dr. Bálo Borbála

Munkahelyei:

1981 - 1983 Eger-Mátravidéki Borgazdasági Kombinát

1983 - 1995 KÉE Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet
Kecskemét

1995 - 2013 FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet
Eger

2008 -  2013 KRF Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet
Eger

  • kutatás vezető (2008 - 2010)
  • igazgató (2010 - 2012)

2013 - 2015 tudományos főmunkatárs
BCE Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék, Budapest

2015 - 2019 tanszékvezető, egyetemi docens
SZIE Szőlészeti és Borászati Intézet, Szőlészeti Tanszék

Fontosabb kutatási témái:

  • Különböző szőlő tőke-művelésmódok és a lombkezelés hatása a szőlő produktivitására és a termés minőségére
  • A klímaváltozással járó kihívások hatásának vizsgálata: Tápláló öntözés hatása a szőlő életfolyamataira, a fagytűrésre, a termés és a bor minőségi változásaira, aroma anyagainak képződésére
  • Az UV-B fény hatásának vizsgálata a szőlő fotoszintézisére és aroma anyagainak fejlődésére. A szőlő szárazságtűrésének mechanizmusa
  • A szőlőlevél fotoszintetikus paramétereinek változása eltérő fény- és árnyékviszonyok mellett. A szőlő vízzel és tápoldattal való öntözése
  • Alacsony hőmérsékleti stressz hatása a szőlő fotoszintézisére
  • Terroir kutatás. Közeli távérzékelés alkalmazása a szőlő bogyó érési folyamatainak követésére

Nagy elődeink_dr. Bálo Borbála_kép